Tiszavidék


IPA

CSS Templates 1 CSS Templates 2 CSS Templates 3 CSS Templates 4 Flash Templates 1 Flash Templates 2 Flash Templates 3 Flash Templates 4

ADA

Fekvés, népesség

Ada (szerbül: Ада / Ada) település Kelet-Bácska középső részén, a Tisza folyó jobb partján fekszik, Zenta, Csóka, Törökbecse, Nagykikinda és Topolya határolja. Földrajzilag ugyan a Bácskához tartozik, de közigazgatásilag az Észak-Bánsági körzethez sorolták. A település járási (községi) központ, Ada községhez tartozik rajta kívül Mohol, Törökfalu, Valkaisor és Völgypart is. Ada területe 90,9 km², népessége 2002-ben 10 547 fő volt (8744 magyar, 1106 szerb, 216 jugoszláv, 117 cigány, 43 horvát, 27 albán, 21 montenegrói). Ada járás (község) testvértelepülései: Magyarországon Budapest XI. kerülete, Makó, Nemesnádudvar, Budakalász, Akasztó, Inárcs és Bogyiszló, Romániában Gyergyóalfalu (Joseni), Szerbiában Szabács (Šabac).

 

Címer

 Korábban érvényben lévő címerét Ada elhagyta, 1957 után Mohol település címerét vették át, majd azt némileg átalakítva használják. A bácskai Tisza-part több, az egykori tiszai koronakerülethez tartozó településéhez – pl. Magyarkanizsa – hasonlóan Ada címere is egy, a jobb kezében kardot tartó, baljával csoroszlyára támaszkodó katonát: kékatillás, pirosnadrágos, sárgacsizmás magyar huszárt ábrázol, a pajzs felett címerkoronával.

 

Történet

Ada település jelenlegi formájában 1957 óta létezik, ugyanis 1957 nyarán összevonták a közeli Mohollal. Régi magyar neve Asszonyfalva volt, az Ada elnevezés – amely a török ada (sziget) szóból származik – először 1702-ben tűnik fel. A Temesi bánság 1723-ban kelt térképén Ada-Hatta néven található meg. Az idők folyamán használt névváltozatai: Adda, Ostrva, Osztrova és Osztrova sen Ada.

A vidék már a csiszolt kőkorszakban lakott terület volt, római, hun, avar és szláv nyomok is fellelhetőek itt. A 12–14. század folyamán több magyar település is létrejött a környéken, így Asszonyfalva, Bánfalva és Peszér. Ada első említése, még Asszonyfalva néven egy 1198-ban kelt oklevélből származik – e település a tatárjáráskor teljesen elpusztult. Ezt követően 1440-ben hallunk legközelebb a településről, egy 1522-es adójegyzékből pedig az is megtudható, hogy Asszonyfalva akkor is a mai Ada környékén létezett. Az Asszonyfalva elnevezés már a 17. század végére eltűnt, s felváltotta az Ada.

A Tiszának nem volt állandó folyómedre, több ágban folyt, s áradásokkor egy dombot sohasem árasztott el a folyó. A lakosság rendszeresen erre a dombra (szigetre) menekült a hódítók elöl is, s e szigetről nevezték el végül Adának a települést. Egy másik elképzelés szerint Ada település elődje az 1694-ben, a mai Adától délre alapított Petrina falu volt. Petrina őslakosai mellé szerbeket telepítettek be, majd a helység nevét Petrinacra változtatták. A 18. század végén már Osztrovo, végül Ada néven emlegetik.

A 18. században Adát katonai határőrsáncként említik a térképek a Tisza bácskai oldalán, a 17. század elején létrehozott katonai határőrvidéknek ugyanis Ada is része volt. A határőrök toborzásánál az osztrákok elsősorban a helyi szerb lakosságra támaszkodtak, s a betelepített szerbek is ezt a kontingenst erősítették. A katonai határőrvidék első összeírásakor, 1720-ban Osztrován 69 határőr és 11 özvegy élt.

A határőrvidék felszámolását követően, 1791-ben létrehozták a tiszai koronakerületet, ami a határőrök előjogainak megnyirbálásával járt együtt. Az elégedetlen katonák jelentős része el is költözött innen, így a munkaerőhiánnyal párhuzamosan újabb betelepítésekre kellett sort keríteni. Ekkor gyarapodott a helyi lakosság nagyszámú magyarral, szlovákkal, bunyeváccal és egyéb népekkel.

Ada 1836-ban mezővárosi rangot és címert kapott. Első iskoláját a pravoszláv egyház alapította 1703-ban, ezt követően a római katolikus egyház hozott létre 1760-ban iskolát és plébániát. 1795-ben felépült a római katolikus templom is. A település 1870-ben váltotta meg magát a földesúri terhek alól, 1885-ben pedig megkezdte itt működését egy mezőgazdasági iskola is. A 19. század közepén már volt Adán gyógyszertár, majd létrehoztak egy kisebb kórházat is. Hamarosan megkezdte működését a helyi posta és távírda, 1889-ben a vasút is elérte a települést, amely 1908-ban már saját áramfejlesztővel rendelkezett.

A bécsi kamarilla komoly földterülettel (legelőkkel és szántókkal) rendelkezett Ada környékén, amelyet egy 1879-ben kelt egyezmény értelmében a város lakói megszerezhettek. A földosztás ugyan komoly társadalmi feszültségeket generált (a nincstelenek nem részesedtek belőle, azok szereztek csak újabb földeket, akiknek már eleve is volt), ellenben Ada határában serkentette a tanyásodást.

Az 1950-es évek meghatározó magyar politikusa, Rákosi Mátyás Adán született, 1892. március 9-én. Szülőháza ma már nem látható, helye a jelenlegi Karađorđe u. 2. sz. alatti ház helyén állt. A 12 gyermekes zsidó családból származó Rákosi (eredetileg Rosenfeld) Mátyás elemi iskolásként már – családjával együtt – elköltözött Adáról.

Ada a trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye zentai járásához tartozott, 1918 után pedig a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. 1941 és 1944 között tartozott újra Magyarország területéhez. Adát 1944. október 8-án „szabadította fel” a Vörös Hadsereg, majd megalakult a Népfelszabadító Bizottság helyi szervezete. Már a szovjetek megérkezése előtt foglyul ejtettek 200 embert, akik közül 16-ot azonnal kivégeztek, a többieket pedig éheztették és kínozták. Az adai áldozatok összlétszáma kb. 30 fő lehetett ekkor.

Ada területén a mezőgazdaság és a magánipar (fa- és gépipar, fémmegmunkálás, textilipar) a jellemző megélhetési forma, különösen erős a kisüzemi gazdálkodás és az öntözőrendszeres mezőgazdaság. Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően különösen kedvelt a sportturizmus, a vadászat és a halászat művelői körében.