Tiszavidék


IPA

CSS Templates 1 CSS Templates 2 CSS Templates 3 CSS Templates 4 Flash Templates 1 Flash Templates 2 Flash Templates 3 Flash Templates 4

CSONGRÁD

Fekvés, népesség

 

Csongrád városa Csongrád megyében, a Csongrádi kistérségben fekszik a Tisza jobb partján, a Körös torkolata alatt. Területe 173,89 km², népessége 2010. január 1-jén 17 478 fő volt, így a város népsűrűsége 100,51 fő/km². A 2001-es népszámlálás alkalmával Csongrád lakosságának 99%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 1% egyébnek, főleg cigánynak és németnek. Testvértelepülései: Raisio (Finnország), Óbecse (Bečej, Szerbia), Bełchatów (Lengyelország), valamint a franciaországi AGD településszövetség (Saint-Jouvent, Couzeix, Chaptelat, Nieul, Nantiat, Chamboret, Thouron, Le Buis, Breuilaufa, Vaulry).

 

Címer

 

Csongrád 1990 óta újra érvényben lévő címere álló, csücskös talpú pajzs, melynek kék mezejében vörös szív lebeg, a szívből három ágra bomló rózsatő nő ki. A középső rózsa tetején jobbra néző ezüstgalamb (gerle) áll. A pajzs felső élén aranykorona helyezkedik el, melynek mindkét oldalán akantuszlevelek találhatóak. A kék pajzsmező a város folyóit idézi, utalva az ősi csongrádi révre, a hajdani halászatra, pákászatra, nád- és sásfelhasználásra épülő népi iparra is. A szív a belőle fakadó rózsákkal ősi szimbólum, a szeretet, a szerelem, az összetartozás és az áldozatvállalás jelképeként. A viruló rózsatő egyrészt annak a jelképe, hogy a települést a neolitikum óta folyamatosan lakják, másrészt pedig annak, hogy bármilyen pusztulás is érte a történelem folyamán Csongrádot, mindig újjáéledt. A hét rózsalevél a honfoglaló ősöknek állít emléket. A galamb a család, a békeszeretet, a közösség és belőle fakadó bőség jelképe, s mivel a pajzs eleje felé tekint, kifejezi a jövőben való bizakodást is. A pajzs tetején álló ötormú falkorona arra utal, hogy Szent István király itt várat és vármegye-székhelyt hozott létre, amely a tatárjárásig fennállt. Az akantuszlevelek vörös foszlányai pedig a kiváló csongrádi vörösborra, a borünnepekre és Szent Vince kultuszára is utalnak, míg az aranyfoszlányok a gazdag termőföldet és a szorgos munkálkodást idézik.

 

 

Történet

 

Csongrád és vidéke – kedvező földrajzi fekvése miatt – az újkőkor óta lakott hely. A Tisza jobb partja magasabb, letelepedésre alkalmas terület volt, míg a folyó bal partját a 19. század végéig javarészt mocsár és nádas borította. A régészeti ásatások a környéken mintegy 150 településmaradványt tártak fel, többségükben népvándorlás-korabelieket. Anonymus szerint Árpád fejedelem 896-ban Ond törzsének adta szálláshelyül e vidéket. Ond fia, Ete földvárat építtetett az itt élő szlávokkal, melyet Csernigrádnak (fekete vár) neveztek el – ebből eredhet a város neve. A 11. században, Ajtony legyőzését követően Szent István király az újonnan kialakított vármegye központjává tette Csongrádot, melynek első említése az 1075-ben kelt garamszentbenedeki apátsági alapítólevélben található. Idriszi arab geográfus 1153-ban nagy és népes városként írja le Csongrádot, melyet 1241-ben a tatárok feldúltak és kiraboltak, így IV. Béla király Szegedre tette át a vármegye központját.

A település a 15. század elején, Zsigmond király uralkodása alatt kapott ismét városi rangot. 1439-ben Albert király a feleségének, Erzsébetnek adományozta Csongrádot, aki még abban az esztendőben elzálogosította a Kátay családnak. A Kátayaktól Hunyadi János vette meg, majd már 1451-ben eladta Földeáki Ambrus szegedi kamarásnak. Csongrád 1542-ben, Szeged eleste után került török kézre. A várost a török átkelőhelyként fontosnak tartotta, ezért kerülhetett a szultáni khász-városok közé, egyúttal erődítményeit is felújították. Földvára azonban időközben elpusztult, s ma már nyomát sem látni. A csongrádiak szerint a mai Belsőváros őrzi az Anonymus által is említett egykori földvár helyét, mások szerint a vár a Körös és a Tisza folyók egykori torkolatánál feküdt. Nagy a valószínűsége, hogy a földvár a Tisza-szabályozás alkalmával pusztult el.

I. Ferdinánd 1559-ben Csongrádot Zay Ferencnek, Listy Jánosnak és Viczmándy Mátyásnak adta, az ő birtoklásuk azonban csak névleges volt. Bercsényi Miklós Szeged kapitányaként formált jogot a városra, 1702-ben pedig I. Lipót a kamara 40 ezer forintnyi tartozása fejében Csongrádot és Hódmezővásárhelyt Schlick Lipótnak adta. A Rákóczi-szabadságharcot követően, 1722-ben Csongrád gróf Károlyi Sándor birtoka lett, de ő hosszú pereskedésbe volt kénytelen bonyolódni a korábbi tulajdonosokkal.

Csongrád a 18. század végén járási székhely lett, 1796-ban már seborvosa is volt, miközben a Károlyiak sorra építtették uradalmi épületeiket, vendégfogadóikat, vásártartási jogot szereztek a városnak, újjászervezték birtokaik gazdálkodását. A szabadságharcban történt részvétele miatt 1849-ben az osztrákok felgyújtották. A 19. század második felében a Tisza-szabályozás adott rendszeres munkalehetőséget az itt élőknek, ekkor alakult ki a településre sokáig jellemző kubikos életforma.

1876-ban a többletadóterhek miatt Csongrád feladta a rendezett tanácsú városi jogot, s nagyközséggé alakult. A helyiek 1923-ban döntöttek ismét a városi rang felvétele mellett. Az 1930-as években Piroska János volt a város neves polgármestere, az ő időszakához köthető az utcák és közterek teleültetése platánfákkal, ami mindmáig meghatározza Csongrád arculatát. Piroska volt a kezdeményezője és részben tervezője is az új városházának.

1944. október 8-án felrobbantották a Csongrádot Szentessel összekötő vasúti-közúti hidat, melyet 1946 decemberében adtak át újra a forgalomnak. A várost 1944. október 12-én foglalták el a Vörös Hadsereg egységei. A II. világháborút követően a város közigazgatási területe 50%-kal csökkent, 1954-ben pedig megszüntették Csongrád járási státuszát is. A járási jogot 1965-ben kapta vissza a város, melyet 1971-ben középfokú települési központtá minősítettek, ennek értelmében a régió községei támaszkodhattak közigazgatási tanácsaira.