Tiszavidék


IPA

CSS Templates 1 CSS Templates 2 CSS Templates 3 CSS Templates 4 Flash Templates 1 Flash Templates 2 Flash Templates 3 Flash Templates 4

KISPIAC

Fekvés, népesség

 

Kispiac (szerbül: Мале Пијаце / Male Pijace) Magyarkanizsa község területén található, Kishomoktól nyugatra, a határ közelében. Egyetlen kis folyó szeli át, a Körös, mely a falu szélén elhelyezkedő halastóba folyik. A többségében magyarajkúak lakta település területe 57,8 km², teljes népessége 2002-ben 1988 fő volt, népsűrűsége pedig 34 fő/km². Testvértelepülései: Nagymágocs, Öttömös és Mezőcsege.

 

Címer

 

A címerpajzsot középen egy ezüstszínű hullámos pólya választja szét, amely a Körös patakot szimbolizálja. Az alsó és felső mezőt betöltő kék szín az égbolt jelképe. A pajzsfőben aranyszínű jobb kéz lebeg, amely három búzakalászt tart. Ennek szimbolikája összetett, mivel egyfelől a kalász a megújulás jelképe, másfelől a térségben meginduló gazdálkodás megtestesítője. A kéz, amely a kalászokat nyújtja, a piac kezdeteire utal.

Az alsó osztatban egy vízimalomkerék található, mely a település malomiparát jelzi. Az itt gazdálkodó lakosság a gabona őrlésére a Körös patakon Potyogónak nevezett vízimalmokat épített. A két zöld halom az egykori Pucs község emlékét őrzi. A csillagok magyar őseink hitéletét jelenítik meg.

 

Történet

 

Kispiac vidékét a kora középkorban, 1211-ben említi először okirat. A jász és kun birtokok felosztása kapcsán jegyzik fel a Kanizsa melletti Pucsut földterület nevét. Majd I. Károly 1331-ben kelt oklevele szól egy Pusztaegyház nevű településről, amely Martonos és Ludas közelében helyezkedik el. Ez a település egybeesik a későbbiekben Pucs-puszta névvel illetett településsel.

Az itt létrejövő települések meglehetősen viharos múlttal bírnak, ugyanis a középkor folyamán több falu is feltűnik a tájon. Elsőként Puszta-Egyház, amely 1550-ben 22 adózó házzal rendelkezett. Majd a török kor végén Pusztaegyház teljesen elpusztult. Ezt később Martonoshoz csatolták, ahol Felső- és Alsópucs néven szerepelt. A következő időkben a falu elképesztően sok névváltozata ismert: Puczai puszta, Pucsut, Pucs, majd Stara Torina és Szalatornya.

A másik név, a Vastorok több változata is ismert. Alsó- és Felső-Ostorakként, Ostoraként és végezetül Ostorkaként, Ustorkaként követhetjük „színeváltozását”, a névmagyarázat pedig szinte magától kínálkozott. „Olyan messzire esett mindentől, mint az ustor leghegye – így lett Ustorka”.

A török iga lerázása után, 1640. augusztus 12-én a nádor a kun származású Boda Györgynek és Kun Mihálynak adományozza a pusztát. E térség a török előtt, mint kun terület Csongrád, majd utána Bács-Bodrog megyéhez tartozott. A török kiűzését követően a határőrvidék felállításával a vidékre jelentős kiváltságokkal bíró szerb határőr lakosság települt. Az 1750-es évek elején magyar népesség is megjelenik a tájékon.

Szeged-Alsóváros kirajzásakor, a 19. század második felében bontakozik ki az alsó-tanyarendszer. Tanyaközpontok alakulnak, apró falvak jelennek meg, közöttük Kispiac is. Neve feltehetően arra utal, hogy a megtermelt javakat nem kellett távoli helyeken értékesíteni, hanem azok helyben is eladásra kerülhettek.

A martonosi szállások (Kőröspart, Ostorak, Szalatornya) területén 1874-ben nyitja meg kapuit az Országúti iskola. A századfordulón lendületes gazdasági fejlődés vette kezdetét, ezzel párhuzamosan javult az infrastruktúra. Műutak épültek, s Kispiac is felértékelődött földrajzi fekvése okán. A falu ugyanis Szabadka, Horgos, Királyhalom, Magyarkanizsa, Orom stb. csomópontjában helyezkedett el. Ennek pozitív hozadéka volt, hogy a település piacán a legkülönfélébb termények (búza, kukorica, gyümölcs és élőállat) cserélhettek gazdát.

Werner Mihály plébános szívén viselte a közösség hitéletének gondozását, ezért 1926-ban engedélyt kért a hatóságtól, hogy a tanyán is misézhessen. Az engedélyt megkapta, s a miséket egy sátorban tarthatta meg, de Kispiacon is ő celebrált miséket havonta egyszer. Az ő kezdeményezésére ugyanezen évben vikariátust szerveznek Kispiac községben. A következőkben pedig azon fáradozott, hogy templom épülhessen a faluban. Wermer plébános közreműködésével 1927. június 23-án alakult meg Martonos-Körösparti Római Katolikus Hitközség. 1933-ban a tanyai miséket a Körösparti iskolában tartották, majd később a lakosság önkéntes munkájával felépült a templom.

A pezsgő gazdasági élet folytán a kisebb alkalomszerű piacokat felváltották a nagyobb hetipiacok. Ezek általában kocsmák, boltok (Ilija-kocsma, Kenyeres-kocsma, Goldstein) közelében, illetve az országút mellett jelentek meg. Idővel fellendült a szőlészet, a földművelés is új lendületet vett, de megjelent a Körösön a gazdasági halászat, a háziipar, virágzott a kosárfonás iparága is.