Tiszavidék


IPA

CSS Templates 1 CSS Templates 2 CSS Templates 3 CSS Templates 4 Flash Templates 1 Flash Templates 2 Flash Templates 3 Flash Templates 4

MÁRTÉLY

Fekvés, népesség

 

Mártély község Csongrád megye Hódmezővásárhelyi kistérségében fekszik, Vásárhelytől 10 km-re északnyugati irányban, a Tisza folyó partján. Területe 36,45 km², népessége 2010. január 1-jén 1352 fő, a népsűrűség 37,09 fő/km². A 2001-es népszámlálás adatai szerint a község lakosságának egésze magyarnak vallotta magát. Testvértelepülései: az erdélyi Nyárádremete (Eremitu, Románia), a franciaországi Plougastel-Daoulas, a németországi Altenahr, a vajdasági Oromhegyes (Trešnjevac, Szerbia), Magyarországról pedig Detk.

 

Címer

 

Mártély egyenesen álló, csücskös talpú címerpajzsát – a Tisza folyóra utalva – hullámos ezüstpólya osztja ketté, a felső mezőben zöld virágcsészéből növekvő arany sásnőszirom látható. A pólya alatt természetes színű (ezüsttel demonstrált) hal úszik, utalva a települést meghatározó halászatra. A pajzsot felülről kiterjesztett szárnyú, jobbra néző, zárt csőrű arany rétisas tartja karmaiban. A sas lábaitól jobbra fűzgallyak, balra pedig kocsányos tölgyág, levelei közt makkterméssel indul ki. A sásnőszirom, a fehér fűz és a mocsári tölgy egyaránt évszázadok óta legjellemzőbb növényei a vízparti tájaknak, miként a folyami szegélyerdőkben szívesen fészkelő rétisas, illetve a veres szárnyú keszeg e tájak faunájának meghatározó reprezentánsai.

 

Történet

 

Története az Árpád-korig nyúlik vissza, a települést I. István király adományozta – halászatával együtt – a zalavári apátságnak. Első okleveles említése 1019-ből való, egykori templomának nevét is a zalavári apátság védőszentjéről, Szent Adorján mártírról (Zenthadrian Martyr) kapta. 1335-ben Mártély még a zalavári apátság birtoka volt, közigazgatásilag Csanád vármegyéhez tartozott ugyan, de egyházilag a csongrádi esperességhez. A középkori falu a Tisza partján, a mai strand környékén terült el, de a török idők alatt elpusztult. A 18. században Mártély a Károlyi grófok birtoka lett, zömében Csanytelekről betelepített dohánykertészek lakták. E foglalkozási ág a 19. század közepére megszűnt, a faluban élők 1860 után jellemzően halászattal és mezőgazdasággal foglalkoztak. A 19. század végi Tisza-szabályozás komoly változást jelentett a község életében, egyrészt a falu lakossága ekkor az árvízveszély miatt a töltésen kívülre települt át, másrészt a szabályozás következtében 1887–1892 között a falu mellett két levágott, U alakú Tisza-holtág (Mártélyi és Körtvélyesi Holt-Tisza) keletkezett. Mártély ebben az időszakban közigazgatásilag nem volt önálló település, Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város hatalmas kiterjedésű külterületének képezte részét, határát a vásárhely–szentesi vasút és a vásárhely–mindszenti országút jelentette.

Mártélyt 1949-ben villamosították, a község 1950-ben nyerte el önállóságát, amikor – Székkutashoz és Kardoskúthoz hasonlóan – kiszakították Hódmezővásárhely területéből. Mindez komoly településszerkezeti változtatásokkal is járt, új falurészeket jelöltek ki a Vásárhely felé eső, magasabb fekvésű területeken. Ezáltal a község centruma kettévált, ugyanis az új településrészre került a községháza és a mezőgazdasági szövetkezet központja, míg az áruház, a művelődési központ, a templom, a vasútállomás és a posta a falu régebbi részén működött. 1973-ig Csongrád megye szentesi járásához tartozott a község, ekkortól pedig közigazgatásilag újra Hódmezővásárhely város vonzáskörzete lett, teljes önállóságát csak 1990-ben nyerhette el. A város tiszai üdülőövezeteként azonban funkcionálisan azóta is ezer szállal kötődik Hódmezővásárhelyhez.