Tiszavidék


IPA

CSS Templates 1 CSS Templates 2 CSS Templates 3 CSS Templates 4 Flash Templates 1 Flash Templates 2 Flash Templates 3 Flash Templates 4

MINDSZENT

Fekvés, népesség

 

Mindszent városa Csongrád megye Hódmezővásárhelyi kistérségében fekszik, a Kurca torkolatánál, a Tisza folyó bal partján, Szentes és Hódmezővásárhely közt félúton. Területe 59,35 km², népessége 2010. január 1-jén 6826 fő volt, ami 115 fő/km²-es népsűrűséget eredményez. A 2001. évi népszámlálás adatai alapján a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Mindszent testvértelepülései: Muzslya (Muzla, Szerbia), Hetyen (Heten, Ukrajna), Csíkmindszent (Misentea, Románia), Hartheim (Németország) és Buziásfürdő (Buziaş, Románia).

 

Címer

 

Mindszent város egyenes állású, alul csúcsban végződő címerének teteje egyenes, két oldalán ívelt bevágásokkal. A pajzsmező kék színű, ami a levegőt, az eget és a vizet idézi, egyúttal e szín a tisztaság, az igazságosság és a hűség jelképe is. A felső pajzsmezőben hegyével felfelé álló, 18–19. századi, természetes szürke színű ekevas látható, ami az ősi földművelést, Mindszent lakosságának hagyományosan fő foglalkozását jelzi. Az ekevas két oldalán hasukkal befelé forduló két ezüsthal látható piros úszókkal, ami a halászatot jelképezi, egyúttal utal a legenda szerint Mindszentet a török után újjáalapító hét halászcsaládra is. Az alsó pajzsmezőben fent egy szélesebb, lent pedig egy keskenyebb, vízszintes hullámvonalú ezüstpólya található. A szélesebb pólya a kanyargó Tiszát, a keskenyebb pedig a Kurca folyót jelképezi.

 

 

Történet

 

A régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban lakott terület volt, a honfoglalás időszakában Árpád vezér Ondnak adományozta e vidéket. Később a Sövényházi család birtoka lett, első írásos említése szomszédos ikerközsége, a Mindszentbe utóbb beolvadt Apor plébániájával kapcsolatos, s egy 1332-ben kelt pápai tizedjegyzékben tűnik fel. 1423-ban már templomos település a falu, amely nevét a Mindenszentek tiszteletére emelt templomáról kapta: e név első okleveles említésére (Myndzenth alakban) 1561-ben került sor. Mindszent tiszai átkelőhelyét először 1515-ben említik meg az oklevelek; a tiszai kompnak nagy szerepe volt a község fejlődésében. A település legrégibb részének a Tisza mellett, azzal párhuzamosan fekvő Csúcs számít, ahol késő barokk római katolikus, műemlék jellegű templom áll. A 17–18. századi iratokban (egészen 1818-ig) Apor-Mindszent néven említik a falut, amely a török hódoltság idején is végig lakott település volt. A török kiűzését követően kamarai birtok lett, előbb Károlyi Sándor gyámkodott e terület felett, 1733-ban pedig Erdődy György, a m. kir. kamara elnöke személyében új földesura lett Mindszentnek. Gróf Erdődy Kristóf 1775-ben – tartozásai fejében – az egész uradalmat elzálogosította egy genovai bankháznak. 1803-ban Pallavicini Károly őrgróf özvegye, Zichy Leopoldina vette meg a hatalmas mindszent–algyői uradalmat, aki azt fiának, Pallavicini Eduárdnak adományozta, tőle 1839-ben Pallavicini Alfonz őrgróf örökölte meg. 1875 és 1933 között Pallavicini Sándor, majd 1945-ig ifj. Pallavicini Alfonz birtoka volt az uradalom.

A községet 1760-ban közigazgatásilag Csongrád vármegye tiszántúli járásába osztották be, majd 1842-ben átkerült a Szegvár székhellyel ekkor létrehozott központi járásba, amelybe 1849-ig tartozott. 1850-ben a megszüntetett központi járásból áttették az újonnan szervezett csongrádi járásba, de az 1860. évi Októberi Diploma rendelkezései értelmében visszakerült a helyreállított központi járásba. Az 1872-ben életbe lépett új vármegyei szervezési szabályrendelet értelmében a tiszántúli járás közigazgatása alá került, melynek székhelyét 1883-ban Szegvárról át is helyezték Mindszentre. 1926-tól a tiszántúli járás új neve mindszenti járás lett, amely elnevezés 1948-ig maradt fenn: Mindszenten kívül Derekegyház, Mágocs és Szegvár községi jegyzőségei tartoztak ide. 1950 és 1984 között a község Csongrád megye szentesi járásába tartozott.

A vasút 1893-ban érte el a települést, melynek népessége 1720-ban 750, 1779-ben 2593, 1828-ban 8906, 1869-ben 9814 fő volt. A lakosságszám a 19. század utolsó harmadában érte el a 10 ezer főt, 1880-ban 10 859, 1890-ben 12 033 lakosa volt Mindszentnek. Határának kiterjedése ekkor 14 829 kataszteri hold volt, népesebb külterületi lakott helyei Elege, Horgolat, Koszorús, Ludas, Majorsági földek, Nyomás, Szentimretelep, Telkiszőlők, Téglásdűlő, Tiszahát, Tófenék és Tömörkény voltak. 1893/94-ben Tömörkény önálló községgé vált, miáltal Mindszent területe 10 192 holdra, lakosságszáma pedig 9667 főre csökkent. A község mezőgazdasági népességének jelentős hányadát az országjáró földmunkás-kubikos réteg képezte, összefüggésben a 19. század közepétől megindult ármentesítési, valamint út- és vasútépítési munkálatokkal. 1925-ben polgári iskolát is nyitottak a községben. Mindszent 1950 után nagyközség volt, a városi rangot 1993. október 1-jén nyerte el. A munkalehetőség hiányával magyarázható, hogy a nagyközség népessége 1949 és 1990 között 9546 főről 7668-ra csökkent, 1996-ban 7857-en éltek a városban.