Tiszavidék


IPA

CSS Templates 1 CSS Templates 2 CSS Templates 3 CSS Templates 4 Flash Templates 1 Flash Templates 2 Flash Templates 3 Flash Templates 4

MOHOL

Fekvés, népesség

 

Mohol (szerbül Мол / Mol, németül Mol) a Vajdaság észak-bánsági körzetében, az adai járás (község) déli részén található legnagyobb település, amely az Újvidék–Szeged országúton, a Tisza mentén, Ada és Péterréve között fekszik. Területe 68,1 km², lakossága 2002-ben 6786 fő volt (4217 magyar, 2189 szerb, 153 cigány). Mohol a Bácska keleti részében fekszik, a Tisza jobb partján. Északon Ada, délen Péterréve, nyugaton a Völgypart és Gunaras határolja, keleten pedig a Tisza.

 

Címer

 

Mohol címere nagyban hasonlít a környékbeli települések, így pl. Magyarkanizsa és Ada címeréhez. A hegyes talpú pajzs külső szélei feketék, a pajzson ötágú aranykorona látható piros béléssel. A pajzs felső része fehér, alsó része zöld, a zöld mezőn egy bajszos huszár áll, aki felemelt jobb kezében kardot, leengedett bal kezében csoroszlyát (szántóvasat) tart. A vitéz csákója kék színű, egy felfelé álló fehér, s egy lefelé álló piros szalaggal. Mentéje szintén kék fekete sújtásokkal, fehér gombokkal és derékövvel. Nadrágja piros, combján aranyszínű paszománnyal díszítve. Sárga színű, térdig érő bőrcsizmát visel. A piros, fehér, zöld színek a magyar, a piros, fehér és kék színek pedig a szerb nemzetet szimbolizálják. A vitéz jobbjában lévő kard határőrre utal, a baljában látható csoroszlya pedig foglalkozására, a földművességre.

 

Történet

 

A település a nevét feltehetően az Ond törzséből, Vaja nemzetségéből származó Mohorról kapta, akit idős korában, 1242 elején a tatárok öltek meg. Első okleveles említése 1230-ból származik, ekkoriban Moharewe, Moharewy, Moharrywe neveken találkozhatunk vele. A Moharéve név idővel átalakult Mohollá, az évszázadok során használt egyéb elnevezései: Mohal, Mahol, Maholrév, Moholy, Mol.

Mohol a 14. században Becsei Imre, majd Salánki Dombó birtoka volt. A 15. században már a Telegdiek birtoka, 1412-ben Csanád vármegyéhez tartozott, míg a török időkben a szegedi náhijébe. 1570 körül 5, 1580-ban 17, 1590-ben 23 adózó házzal említik Moholt a török jegyzékek.

1701-ben szerbek telepedtek le a környéken, egy év múlva az udvar megszervezte itt a tiszai határőrvidéket, melynek Mohol az egyik katonai sánca lett. Ekkor a faluhoz tartoztak Novoszeló, Ugaczka, Tiviske (Töviske) és Gyentáros (Gyantáros) puszták is.

A határőrvidéket 1751-ben megszüntették, Mohol is a tiszai koronakerület része lett. Ekkor sok szerb család elvándorolt, helyükre hamarosan szegedi és jászsági magyarok érkeztek. Két évtized múlva újabb telepítés történt, amikor a Jászságból, valamint Heves, Hont és Nógrád vármegyékből újabb magyar lakosság került ide. Az 1771. évi úrbéri összeírás Moholon 273 gazdát, 17 házas zsellért és 6 lakót rögzített, a településhez tartozó határrészek Novoszeló, Csanadacz, Pogledics, Obornyacza, Gyentáros, Tivitska, Dolity, Ugarszko és Szelistye voltak.

Az 1791. évi országgyűlés Moholt is koronabirtokká tette, egy évre rá 182 adózó házat írtak itt össze. 1804–1805-ben újabb magyar betelepedések történtek, ezzel is összefüggésben 1805-ben megalakult az önálló moholi római katolikus egyház, amely 1806-ban már plébániát is kapott. Az anyakönyveket 1805 utolsó két hónapjában kezdték el vezetni. 1824-ben épült fel a falu két temploma, a római katolikus Szent György-templom, valamint az ortodoxok temploma.

1870. február 26-án írták alá Óbecsén a Moholt is érintő váltsági szerződést, amivel a település megszabadult a földesúri terhek alól, vásártartási joggal felruházott nagyközség lett. Ekkoriban Moholon mindkét felekezetnek volt temploma és iskolája, ezek mellett két tanyai iskola, kórház, községi vendégfogadó, epreskert, egyesületi olvasókör is volt a településen. 1866-ban postaállomás, 1871-ben komp indult Moholon, 1866-ban pedig védtöltést emeltek a Tisza áradásai ellen. 1891-ben Moholnak 1733 háza és 9509 lakója volt, vasúti és gőzhajóállomással, posta- és távíróhivatallal, postatakarékpénztárral. A trianoni békeszerződésig a település Bács-Bodrog vármegye zentai járásához tartozott.

Trianon elcsatolta a községet Magyarországtól, a II. világháború elejéig a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, majd Jugoszláviához került. A II. világháború Moholon 1944. október 8-án ért véget, a helyi Népfelszabadító Bizottság október 14-én alakult meg, magyar tag nélkül. Több száz embert hurcoltak ekkor az iskola és a zárda épületeibe, ahol kegyetlenül megkínozták őket. A legnagyobb mészárlásra a helyi homokbányában, november 9-én került sor. A megtorlások moholi áldozatainak számát 300 és 800 fő közé becsülik.

A II. világháborút követően Mohol visszakerült Jugoszláviához. Népszavazás eredményeként 1957. január 1-jével Adához csatolták, területeinek egy része (Gunaras, Brazília, Töviskei-puszta és Njegoševo) pedig 1948. január 1-jével Topolyához került. 1971 óta (8128 fő) folyamatosan csökken a lakosságszám (1981: 7950, 1991: 7522, 2002: 6786). Mohol határában 1973-ra sok tanya megszűnt, lakóik szétszéledtek, foglalkozást váltottak. Ennek ellenére a helyiek fő megélhetési forrása továbbra is a mezőgazdaság, de némi iparfejlődés is megfigyelhető. Gyümölcs- és zöldségfeldolgozó cég, valamint cipő- és kesztyűgyár is működik a településen.