Tiszavidék


IPA

CSS Templates 1 CSS Templates 2 CSS Templates 3 CSS Templates 4 Flash Templates 1 Flash Templates 2 Flash Templates 3 Flash Templates 4

OROMHEGYES

fekvés, népesség

 

Oromhegyes (szerbül: Трешњевац / Trešnjevac) település Szerbia északi, a Bácska északkeleti részén, a Vajdaság Észak-bánsági körzetében. Közigazgatásilag Magyarkanizsa járáshoz tartozik. Zentától északnyugatra, Adorján és Tóthfalu települések között található, a Magyarkanizsa–Zenta regionális úttól 3 km-re. Aszfaltozott út köti össze Tóthfaluval, Orommal és Szabadkával. Területe 42,1 km², népessége 2002-ben 1868, 2011-ben 1763 fő, 2002-ben a lakosság 96,2%-a magyar, 1,3%-a szerb nemzetiségű volt. Testvértelepülése a Balaton-parti Lepsény, valamint Csongrád megyéből Mártély.

 

Címer

 

Oromhegyes címerét 2007-ben dolgozták ki, s 2009. január 9-én fogadták el legújabb változatát. A kék alapon látható hármas halom a település főutcájának két oldalán található dombos területet és a Csákó-halmot, az 1686. évi I. zentai csata feltételezett helyszínét jelképezi. A címerben ábrázolt templom az egykori Feel-Adryan területén elhelyezkedő templomok egyike. A kosfej a helyi juhászoknak állít emléket, a szimmetrikusan elhelyezkedő két búzakalász pedig a település lakosságának fő foglalkozását, a mezőgazdaságot-földművelést szimbolizálja.

 

Történet

 

A régészeti leletek tanúbizonysága szerint a mai Oromhegyes területe már az őskorban is lakott hely volt. Az itt létezett településekkel kapcsolatos első írásos említés 1271-ből származik, amely az akkor már kolostorokkal is rendelkező Feel-Adryant (Felső-Adorjánt) említi. Az oklevél alapján Felső-Adorján Tetőhegyes, azaz a mai Oromhegyes területén állhatott. A falu nevét a bácskai löszfennsíkon kiemelkedő Orompartról kapta, de rengeteg változatban fordult elő írásos emlékekben az elmúlt századok folyamán a település elnevezése: Siposfalva, Zákóföldje, Tetőhegyes, Kishegyes, Uzunovićevo, Senćanski Trešnjevac. 1904-ben a névadási kötelezettség miatt, ifj. Tóth József földbirtokos (Tóthfalu alapítója) javaslatára lett végül Oromhegyes a falu neve.

Oromhegyes mai formájában a 19. század derekán alakult ki, amikor dohánykertészeket és pásztorokat telepítettek be területére. A legenda szerint Magyarkanizsa város legelőjéből Rózsa Sándor szétszéledt betyárbandája telkeket szakított ki, majd két szerb kisnemes (Sipos és Zákó nevűek) földjeiket kimérették telkekké, s olcsón eladták azokat. E földeken a szegények minden engedély és jogcím nélkül építkeztek, többek közt ennek is eredménye, hogy 1857-ben már 437-en éltek itt.

A földkiosztás alkalmával kialakult Siposfalva és Zákóföld települések önállósodását azonban Magyarkanizsa város vezetői nem nézték jó szemmel, ezáltal ugyanis veszni látszott mind a városi legelő, mind pedig az olcsó munkaerő jelentős része. Végül azonban kénytelenek voltak beletörődni, így a falu 1857-ben már tanítót is kapott: a falu lakói alkalmazták Kálmán Jánost saját költségükön. A település neve kezdetben Hegyes, Kis-Hegyes volt, azonban Kishegyes nevű község létezett már az országban, így aztán Tetőhegyes néven említették lakói a falut. Magyarkanizsa elöljárói nem is voltak restek, s rögtön ráaggatták a falura a Tetűhegyes gúnynevet. Ez is közrejátszhatott abban, hogy végül Oromhegyes lett a hivatalos elnevezés a 19. század végére.

1908-ban római katolikus templom épült Oromhegyesen, melyet Szent Mihály tiszteletére szenteltek fel. Lassan kialakult a település magja, a templom mellett kisipari műhelyek nyíltak, malom épült, artézi kutakat fúrtak, rendőrállomás és iskolaépület létesült. 1910-ben 983 lakosa volt a falunak, 100%-ban magyar nemzetiségűek.

1921 és 1926 között Likából szerb telepesek érkeztek Oromhegyesre, akik az akkori királyi belügyminiszter, Nikola Uzunović tiszteletére Uzunovićevóra változtatták meg a falu nevét. 1935-től 1941-ig, majd 1944–1947 között használták ezt az elnevezést, a Magyarországhoz való visszacsatolást követően kapta csak vissza rövid időre eredeti nevét Oromhegyes. A II. világháború idején a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség fiókegyesülete működött Oromhegyesen. A háború nem hagyta érintetlenül a települést: a bevonuló partizánok „önkénteseket” toboroztak a Petőfi-brigádba, akik közül aztán sokan életüket vesztették a Bezdán környéki harcokban. A szerb partizánok 14 helyi lakost mészároltak le annak ellenére, hogy 1941–42-ben semmilyen incidens sem történt az itt élő szerb lakossággal szemben.

A II. világháborút követően minden szerbiai magyar településnek kellett szerb nevet is adni. A hagyomány szerint Oromhegyes akkori bírója parasztszekéren ment a Zentán megtartott összejövetelre, s egész úton azon gondolkodott, milyen szerb név lehet elfogadható, de nem jutott semmi elfogadható ötlet az eszébe. Kocsisa szólt neki ekkor, hogy a háza előtt áll egy nagy cseresznyefa, így lehetne a falu szerb neve Cseresznyés, azaz Trešnjevac is. 1946-tól kezdetben Senćanski Trešnjevac (Zentai Cseresznyés), majd a járások megszűnését követően csak egyszerűen Trešnjevac lett Oromhegyes szerb elnevezése.

A 102 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő falu fő gazdasági ága a mezőgazdaság. Van termelőszövetkezete, a magángazdaságok 40%-a 1–3 ha nagyságrendű, 25%-a pedig 1 hektárnál kevesebb földdel rendelkezik. Legelterjedtebb a búza- és iparinövény-termesztés, de a zöldségfélék is népszerűek. Nagyon fejlett az állattenyésztés, különösen a marha- és sertéstenyésztés, valamint nagy múltja van a juhászatnak is. Általános iskola, óvoda, egészségház és gyógyszertár is működik a településen.