Tiszavidék


IPA

CSS Templates 1 CSS Templates 2 CSS Templates 3 CSS Templates 4 Flash Templates 1 Flash Templates 2 Flash Templates 3 Flash Templates 4

RÖSZKE

Fekvés, népesség

 

Röszke (horvátul: Riska) Csongrád megye Szegedi kistérségében található község, Magyarország „déli kapujaként” is emlegetett nemzetközi határátkelő. A Tisza folyó gyálai holtága és a szerb országhatár mentén fekszik, Szegedtől 15, a déli országhatártól 3 km-re, az M5-ös autópályáról könnyen megközelíthető. Röszke területe 36,63 km², teljes népessége 2010. január 1-jén 3296 fő volt, ami 89,98 fő/km²-es népsűrűséget eredményezett. A 2001-es népszámlálás alkalmával a község lakosságának szinte 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Testvértelepülései: Saint-Pierre-de-Trivisy (Franciaország), Magyarkanizsa (Kanjiža, Szerbia) és Végvár (Tormac, Románia).

 

Címer

 

Röszke címere az ún. beszélő címerek sorába tartozik, amely a község történetét, múltját igyekszik bemutatni. A címerkép közepén átfutó ezüstpólya a Tisza folyót jelképezi, a bal pajzsmező (stilizált bástya, aranykapu, életfává magasztosult tölgy) arra utal, hogy Röszke közel fél évszázadig a szegedi vár irányítása alá tartozott, faanyaggal látva el azt. A jobb pajzsmezőt uraló egykori szállítóhajó azt demonstrálja, hogy a falu első ismert lakosai vízi sószállítással foglalkoztak, valamint hogy a Tisza-szabályozásig Röszke halászfalu volt. A címertalpban látható bíborék a község jelenét megalapozó paprikavirágokra utal, míg az arany dohányvirágok a 19. században jelentős dohánytermesztést szimbolizálják. A pajzs felső peremén található török sisak arra emlékeztet, hogy a település 1439–1440-ben szultáni rezidencia volt, Hunyadi János fegyvertársa, Daud Cselebi ellencsászár csapatai állomásoztak itt.

 

Történet

 

Röszke 1950 óta önálló község. Több száz régészeti lelőhely bizonyítja a település korai lakott voltát, melyek közül kiemelkedik a falu határában előkerült páratlan értékű, 1926–27-ben Móra Ferenc által feltárt nagyszéksósi avar fejedelmi aranylelet, melynek másolatát a szegedi múzeum őrzi. Első okleveles említésére 1439-ben került sor, Rezke (Recke) néven. 1548-ban 20 adófizetőt írtak össze a törökök e területen, amely a törökkor végére elnéptelenedett. 1731-ben királyi adománylevelet kapott, melynek értelmében Szeged város birtokába került, fokozatos benépesülésére azonban csak 1720 után került sor (1750-ben 26, 1766-ban 63 bérlő kertészt írtak itt össze, a 19. század közepére Röszke már 614 lakossal bíró falu). A 18. században horvát birtokosok zselléreit, szerb határőröket (granicsárokat) telepítettek ide, akik ugyan rövidesen elköltöztek e területről, de emléküket olyan helynevek őrzik, mint a Rácköröszt, rácok dűlője és a Ráctemető. A 18. század közepétől itt is szerb és szeged–alsóvárosi dohánykertészek telepedtek meg, akik azonban már a 19. század közepén (a dohánymonopólium 1851-es bevezetésével párhuzamosan) áttértek a paprikatermesztésre, valóságos művészeivé válva ennek az ágazatnak.

Az ő kertésztelepeikből fejlődött ki a falu a 20. század elejére, amely önállóságát egyelőre nem nyerte el, Szegedhez tartozó tanyai kapitányság volt (1887-ben 173 házban mintegy 900 fő élt Röszke területén). Szegedi birtokként jellemzően alsóvárosi kisbérlők és törpebirtokosok művelték területét, nagybirtok nem volt Röszkén. Az önálló falu 1950-ben Röszke–Szentmihálytelek tanyai kapitányságból, valamint Nagyszéksós és Feketeszél egy részéből alakult meg, 1960-ban 4186 fő élt a községben. Röszke Szegeddel, Mórahalommal és Domaszékkel határos, külterületén mintegy 400 tanya található. Földrajzi elhelyezkedése kapcsán mindig is fontos átkelőhelynek számított, pl. az 1930-as évekig működött itt az Alföldet Torontál vármegyével összekötő kompjárat.

A község nevét a rez szóból származtatják, melynek jelentése: erdőbeli irtás. Ez összefügghet azzal, hogy a szegedi vár és az alsóvárosi templom faanyaga is a Tisza árterén Szegedtől Röszkéig terjedő nagy erdőségek fáiból került ki. Az 1730–31. évi térképeken Reska néven szerepel a település, míg a 18. században Reszke néven volt ismert.

A mai Röszke területén született 1813. július 16-án a legismertebb magyar betyár, Rózsa Sándor. Neki már az apja, Rózsa András is betyár volt, az ifjabb Rózsa első rablását 1836-ban követte el Kiskunhalas határában. A szegedi börtönből való szabadulását követően futóbetyár lett, 60 kitudódott bűnesete ismert. Ráday Gedeon királyi biztos 1869. január 12-én fogatta el, 1872-ben a bíróság életfogytig tartó rabságra ítélte. A szamosújvári börtönbe került, ahol gümőkórban halt meg 1878. november 22-én.